Események





Székelybőben - ahol mindössze 57 lakóház van, ebből is csak 41-et laknak állandó jelleggel - 2004-ben még úgy tűnt, hogy megállt az idő, stagnál az egykor pusztulásra ítélt falu, elfelejtkezett róluk az önkormányzat, a megye, az állami vezetés, önerőből pedig nem képesek talpra állni.

Ám a Gondviselés amiképpen megmentette a falut a Ceauşescu érában a falurombolástól - amikor a falu lakosságát Nyárádszereda tömblakásaiba tervezték beköltöztetni, a házakat pedig a földdel egyenlővé tenni - , ugyanúgy másodjára is közbelépett.


2005-ben megalakult a Székelybőért Egyesület és tagjai kitartó, áldozatos munkával szép eredményeket értek el a falu újjáélesztésében.

„Szülötte szülőm vagy

áldott szülőföld,

de megtartó vigyázód

én leszek neked.”

(Magyari Lajos)


Először 2006 februárjában a feledésbe merült Kosaras bált szervezték meg, 80 személy gyűlt össze, helybéliek 16-an. A sikeren felbuzdulva azóta évente megtartják.


Még ebben az évben falumonográfia kiadását határozták el és belefogtak az anyaggyűjtésbe: Papp Enikő, akinek nagymamája Székelybőben élt, valamint a falu szülöttei: Donkoné Simon Judit és Szente Kinga.

Testvérvárosi kapcsolat kialakítását kezdeményezték a magyarországi Bő községgel, egyelőre nem járt sikerrel.


2007-ben ünnepelte a falu a 675 éves jubileumát.

Falutalálkozót szerveztek: felújították a Kultúrházat, kiadták a SZÉKELYBŐ a százlelkes kicsi falu 1332 – 2007 c. monográfiát és Emlékművet állítottak a világháborús hősöknek.


„Távol mezőn és dombon és hegyen

Alusznak ők és sírjuk jeltelen.


És tenger mélyén és sivatagon

És nincs kereszt fölöttük, nincs halom!”

/Juhász Gyula/


A Kultúrotthon felújításához az Önkormányzat biztosított építkezési anyagot, a munkálatokat az egyesületi tagok és a falu lakossága végezte el. Az Emlékművet Lészai Enikő tervezte, a kivitelező a falu szülötte, Papp Zoltán, az emlékmű körül a díszkövet Kiss Lajos adományozta és rakta le, akinek a felsége, Molnár Erzsébet helybéli születésű.

Hálaadó ökumenikus Istentisztelet után az Emlékmű leleplezése, megáldása történt. A helyi születésű Gábor József ny. segédtiszt tartott megemlékezést, akinek nagyapja is a hősi halottak között van. Beszédet mondott Kerekes Károly országgyűlési képviselő, Borbély Mihály, Nyárádszereda alpolgármestere.

Megjelent az ünnepségen a román televízió magyar nyelvű szerkesztősége, Tófalvi Zoltán irányításával, a marosvásárhelyi Népújságtól Kilyén Attila újságíró, Magyarországról Váradi Péter Pál híres fotóművész, az Erdély – Székelyföld c. albumok szerzője.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével a nyárádszeredai önkormányzat 12 tanácsosa és Nagy Zsigmond jegyző, aki elmondta, hogy az egyesület jelentős anyagi támogatásban részesült a kultúrotthon felújításánál. Ebben nagy részt vállalt Molnár Sándor tanácsos, falufelelős, egyesületi tag.

Ezen a jubileumi ünnepségen Érd megyei jogú város ajándékát, egy hímzett nemzeti zászlót Dr. Aradszki András alpolgármester adta át.

Itt olvasható T. Mészáros András érdi polgármester adományozásról szóló levelének szövege:


A délutáni könyvbemutatón a Székelybő c. monográfiát Tófalvi Zoltán történész mutatta be és a szerzők beszámoltak a gyűjtés folyamatáról.

A kultúrotthonban a közös ebéd után került sor a Székelybő című könyv bemutatására, amelynek szerzői Papp Enikő és Szente Kinga. Tófalvi Zoltán történész, író, egyetemi tanár méltatta a könyvet, hangsúlyozva, hogy a két szerző hatalmas munkát végzett, és érdemes volt, mert minden tárgynak van története, hát akkor egy falunak! Ezt a nyilvánosság elé kell tárni, mert ha a település lakossága ismeri a múltat, akkor arra jövőt is építhet. A jövőépítés folyamatát a Székelybőért Egyesület indította el. Tófalvi Zoltán kijelentette, hogy habár a könyv még nem felel meg minden szempontból egy monográfia követelményeinek, fontos lépés jelent annak megírása felé, amelyből szívesen részt vállalna. Ezután Papp Enikő Székelybő történetének fontosabb mozzanatairól beszélt, majd Szente Kinga ismertette a Székelybői Egyesület megalakításának körülményeit és tevékenységét. Végül dedikálásra került sor.

Az ünnepi műsorban minden székelybői gyerek szavalt, fellépett a Mini Arabesque

balettegyüttes tánckara: Szabó Emese, Hack Beatrix és Szente Réka Iringó. Szólót táncolt Kemendi Lia balettművész. Majd a Lőrincfalvi néptánccsoport szórakoztatta a közönséget.

Az első Falutalálkozó emlékezetes nap, a százlelkes faluban négyszázötvenen ünnepeltek!

Akkor határozták el, hogy minden év augusztus első szombatján Falutalálkozót tartanak!

(újságcikkek: Csak ha ismerjük a múltat, építhetünk rá jövőt, Népújság, 2007. aug. 6.; Lötyögés Székelybő völgyében, Európai Idő, 2007/16.; Székelybő a történelem hullámverésében, Népújság, 2007. aug. 2.; A székelybői falunap, könyvbemutató, emlékműállítás, Művelődés-Kolozsvár, 2007. október; Ahol még a madár sem jár, KözPont 53. szám, 2007. okt. 22.).


Itt említhető meg a Só útja program, ami érinti Székelybőt is. Egykor itt vezetett át a római út.

A marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ 2007 őszén indította a Só útja programot. A bejelölt gyalogos turisztikai ösvény Marosszentgyörgyről indul, a valamikor itt elmenő római út nyomvonalát követve átvezet a Bekecsen, és több mint 50 km után érkezik Parajdra.

A gyalogos út nagyszerű kilátást nyújtó, gyönyörű erdőkön, réteken halad át, és szép, eldugott kis falvakat is érint, mint Székelybő. A bicikliseknek is lehetőségük nyílik végigjárni ezt az utat.

A Só útja úgynevezett „zöld út” és igen népszerű az ökoturizmust kedvelők között.

Székelybő számára lehetőséget kínál fel a program, amit a jövőben szeretne is kihasználni.


A 2008-as Falutalálkozón folytatták a Kultúrotthon szépítését, ereszt készítettek a bejárathoz.

Itt rendbe tették az egyik termet, és Falumúzeumot hoztak létre az összegyűjtött tárgyakból.

(újságcikkek: Úgy szereti Marosvásárhelyt, hogy el nem felejtheti Székelybőt, Vásárhelyi Hírlap, 2008. március .27.; Megváltoztatjuk Székelybő arculatát, Vásárhelyi Hírlap, 2008 .június. 10.).

A Református templom bejáratához állított Székelykaput Csalóka Zoltán esperes áldotta meg valamint Szőcs Béla plébános szentelte fel. Kilyén Domokos és Kilyén Levente csíkfalvi fafaragók készítettek a fedeles faragott kiskaput. Az avatás ünnepélyességét emelte szavalatával az Erdély szerte ünnepelt művésznő, Kilyén Ilka (Tompa László: Vallomás).

Az ökumenikus Istelentiszteleten Gáspár István református lelkész, Szőcs Béla római katolikus plébános, Csalóka Zoltán református esperes szolgált. Kilyén Ilka művésznő a hazatérésekről szóló, Molnos Lajos, Wass Albert, Tóth István, Bözödi György verseit és népdalokat tartalmazó műsort adott elő.

A hősi halottak Emlékművénél beszédet tartott a falu szülötte, Simon János nyugalmazott ezredes, íme a beszéde:


„Székelybő szülőfalum

Székelybő életre kelt. Ünneplőbe öltözött, hogy fogadja hazavárt fiait, lányait – kik nem késlekednek megjelenni - az Úrnak 2OO8-ik, a falu első írásos említésének 676-ik esztendejében, Kisasszonyhavának első szombat napján. Ez alkalomból nagy szeretettel és megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Önöket kedves ünneplő közönség!

Ez az a hely,

ahova vágy s kedv

bárhonnan visszahív.

Ez az a hely, hol

nyugalmas ritmussal

dobog a szív.


Lendvay Éva költő szavait saját gondolatommal ekképpen folytatnám : ez az a hely, melyhez ha közeledem már repdes a lelkem, mikor ide belépek, feldobog a szívem! Mindig öröm és ünnep a szívemnek, mikor hazatérek.
Nos, elérkezett az az idő is, hogy magyar katonáink is megkaphassák saját hazájukban az őket megillető tiszteletet. Az utókor ezzel az emlékművel tiszteleg hősei előtt.
Az emlékmű felállítása erkölcsi elégtétel, történelmi adósság törlesztése - ha későn is - mindazokkal szemben, akik ott estek el a harc mezején, ott folyt ki az ifjúi vér a szívükből, és szeretteiket, Székelybőt és hazájukat soha többé nem láthatták viszont.

Áldott emlékük megőrzéséért emelte az emlékművet a Székelybő-i utókor.
Dicséret és köszönet illeti mindazokat, akik kigondolták és fáradhatatlan küzdelmükkel kivitelezték ennek létrehozását.
Kilenc emberáldozat, kilenc hősi halott és vele együtt sok-sok gyászba borult édesanya mélységes fájdalmában összetört szíve, megannyi lelki fájdalomban szenvedő édesapa, testvér, feleség, rokon és hány meg hány apa nélkül maradt félárva gyermek megpecsételődött sorsa!

Itt állunk és őszinte, mélyen átérzett szeretettel gondolunk rájuk, azokra a testvéreinkre, hőseinkre, akik nem térhettek vissza, rendkívüli vitézséggel, rettenthetetlen bátorsággal vívták a csatát, állták helyüket. Előttük tisztelgünk. Íme: György Mihály, György Sámuel, György Lajos, Magyari István, Jánosi István, Gábor János, Schmidt Géza, Jánosi József és Magyari Ferenc.
Vérükkel áztatták az idegen földet, miérettünk, Székelybőért, gyermekeinkért, unokáinkért, a magyar név fennmaradásáért , a magyar dicsőség ragyogásáért, melynek nincsen elmúlása. Ők vérükkel írták be nevüket a történelembe, a székelybői utókor pedig kőbe véste örök időkre. Mindörökre idegen földben nyugosznak.
Bárhol is legyenek a nagyvilágban, e földkerekségen, béke és nyugalom lebegjen hamvaik fölött!

Székelybő apraja - nagyja, valahányszor elhaladunk az emlékmű előtt, gondoljunk rájuk, azokra, akiknek emlékére állíttatott, és mindannyiszor emeljünk kalapot, hajtsunk fejet emlékük előtt!

Isten áldja vitéz elődeinket!”

Az Emlékműnél beszédet mondott még Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke. Kilyén Ilka színművész első világháborús katonadalokat énekelt, George Lloyd brit miniszterelnök szavait idézte Trianonról és Kós Károly Kiáltó szó című írását mondta el olyan átérzéssel, hogy biztosan eljusson lélektől lélekig! (újságcikkek: Székelybő, hiterősítés és jövőtervezés, Vásárhelyi Hírlap, 2008. aug. 5.; Megfogyatkozva, de életképesen, Népújság, 2008. aug. 6.; Székelybői ünnep, Kőszikla, Bekecsalji egyházközségek gyülekezeti lapja, 2008. aug. 31.).

A Falumúzeumot Dászkel László polgármester, Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke, valamint Simon Ferenc, a falu egyik legidősebb, köztiszteletben álló személye avatta fel.

Ezt a Falunapot is sokan megtisztelték jelenlétükkel: a nyárádszeredai önkormányzat tanácsosai, a Marosvásárhelyi Rádiótól László Edit műsorvezető.

Gligor László Róbert: Bronzba öntött ima c. könyvének bemutatóján a falu harangjairól részletes ismertetés hangzott el.


„Hogyha elhalkul a haza hangja

És úgy tűnik: a remény ködbe vész

Hallgasd, hogy zúg templomod harangja,

S a sziklacsúcs a ködön túlra néz.”

(Kozma László)


Az ünnepi műsorban minden bői gyermek részt vett, kicsitől nagyig szavaltak, énekeltek. Balett-táncokat adtak elő: Hack Beatrix és Szente Réka Iringó, majd a Lőrincfalvi Néptánccsoport szórakoztatta a közönséget, vezetőjük Veress Kálmán.

Köszönet illeti, hogy műsorukat ajándékként hozták.



Még ez év szeptemberében az Önkormányzattal együttműködve sikerült iskolabuszjáratot beindítani. Óriási jelentőséggel bír, hogy ma már a székelybői gyerekek is magyar iskolába járhatnak, mikrobusz viszi őket a nyárádszeredai iskolába és óvodába (újságcikk: Mától üzembe helyezik a nyárádszeredai iskolabuszt, Vásárhelyi Hírlap, 2008. szept. 18.).


A Székelybőért Egyesület már megalakulása pillanatában fontosnak tartotta az elhanyagolt, gépkocsival járhatatlan út kiépítését Agárd felé, hogy a rövidebb úton mehessenek Marosvásárhelyre, ahová csak nagy kerülővel, Sárd felé juthattak el.

2008 tavaszán a Maros Megyei Tanács pénzt utalt ki és augusztusban fogtak hozzá ezen útszakasz javításához (újságcikk: Felére csökken a távolság Székelybőtől Marosvásárhelyig, Vásárhelyi Hírlap, 2008. szept. 23.).

Lekövezték az utat, ám szükséges lenne szilárd burkolattal ellátni, még mielőtt az agyagos talaj elnyelné a követ.


2009 áprilisában a Fókusz Öko Központ  megszervezte a II. SÓ ÚTJA NAPJA környezetvédelmi programot. Ez alkalomból Székelybő pánkóval fogadta a marosvásárhelyi gyerekeket, akik meglátogatták a Falumúzeumot, a Katolikus templomot és onnan gyalog folytatták az utat Jobbágyfalváig.
(újságcikk: A Nyárád mente „felfedezése” zöld úton, Népújság, ápr.29.; Só útja nap másodszor Vásárhelyi Hírlap, ápr. 29.)

2009 augusztus 1-jén került sor a harmadik Falutalálkozóra. A Hálaadó ökumenikus Istentisztelet után felavatták Miholcsa József szobrászművész Turulmadár alkotását, ezzel vált teljessé az Emlékmű. Gáspár István református lelkész áldotta meg a szobrot. Majd Tófalvi Zoltán történész, Miholcsa József szobrászművész, Borbély László parlamenti képviselő, Nagy Zsigmond nyárádszeredai jegyző mondtak beszédet, s felolvasták Lokodi Edit Emőke Maros Megyei Tanács elnöke köszöntő levelét.

Felemelő volt Kilyén Ilka színművész ünnepi műsora, Reményik Sándor és Dsida Jenő verseket szavalt.

Délután a faluvégi réten Kopjás-lovas harcművészeti bemutatóra került sor, Torboszló Hagyományőrző Csapata jött el: Marton Sándor, Bíró Zoltán, Bíró Béla és Kiss Endre. Ezt követte a Nyárádszeredai Barantások fegyveres - pusztakezes harcművészeti bemutatója, vezetőjük Nagy László.

A székelybői gyermekek izgalommal várták az esti szereplésüket, iparkodásuk dicséretes.

Este kivételes élményt jelentett Kilyén Ilka nótaestje, férje, Ion Ritiu színművész zenei kíséretével szerepelt. Áramszünet miatt kíséret nélkül folytatta műsorát. Zengett a Kultúrház, tisztán csengő hangon énekelt vele a közönség. Kivételes, ritka pillanatok voltak. Kilyén Ilka a világ nagyvárosaiban sem szerepelt tökéletesebben, mint Székelybőben, ami a Művésznő hitvallását tükrözi: egyetlen megtartó és összekötő erő van, s ez a költészetünk, a népdalaink, a mi magyar kultúránk, amit ismerni kell kicsitől nagyig mindenhol, mindenkinek, ahol magyarok élünk, s amit értékének megfelelően szabad és kell közvetíteni.

Hálás a falu ezért a csodálatos művészi élményért Kilyén Ilkának!

A Falutalálkozót megtisztelte jelenlétével a nyárádszeredai önkormányzat több tanácsosa, Magyarországról Simontornya város küldöttsége, a marosvásárhelyi Népújságtól Antalfi Imola újságíró, Papp Ida Júlia a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, Káli Király István költő, a Mentor Kiadó vezetője. (újságcikk: Székelybő a fényt hozó madár nevében ünnepelt, Népújság, aug.3)


2009 novemberében a Székelybői Egyesület szorgalmazásával megalakult az Asszonyok klubja. Vezetőnek  Papp Izabella székelybői fiatalasszonyt választották meg.

Első alkalommal adventi koszorú kötését mutatta és tanította meg Szente Kinga, virágkötő, mindenki a saját munkáját vihette haza.

2010 januárjában az Asszonyok klubjába néprajzkutatót hívtak meg, Asztalos Enikő tanárnőt, akinek kézimunkákról szóló előadását nagy érdeklődéssel figyelték. Keresztszemes mintákat mutatott be és adott át az asszonyoknak, hogy a vidékre jellemző kézimunkákat hímezzenek a két templomba. Jelen volt a találkozón a marosvásárhelyi Népújságtól Bodolai Gyöngyi újságíró is. (újságcikk: Meglátni és megszeretni, Népújság, 2010. jan.12.: Néprajzkutató Székelybőben, Népújság ………).
A Székelybőért Egyesület megvásárolta a kézimunkák alapanyagát, a hímzőfonalat,
s az asszonyok elkezdték hímezni a keresztszemes kézimunkákat, dicséretes, hogy még olyan asszony is bekapcsolódott, aki nem a faluban lakik, csak onnan származik. A Falunapra tervezik a Református templom díszbeöltöztetését.

2010 februárban nagy sikert aratott az ötödik alkalommal megtartott Kosarasbál.